Az első hét

Egy januári keddi napon....

Éva nem különösen mosolygós fajta, az a lány, aki szeret magában örülni a dolgoknak, és kevés olyan ember van hozzá igazán közel, aki látta őt teljes pompában mosolyogni. Ám ma valami ezt is meg tudta törni, arca kipirult, kezei maguktól zongoráztak az iskola kopottas fa asztalán. Ildikó(I), Éva(É) talán egyetlen józan lelkűnek tartott barátnője a szünetben sejtelmesen ölelte át Éva vékony, kecses derekát.

I- Látom, valami nagyon izgat.

É- Anyám teljesen idióta, azt hiszem apához költözöm.

I- Ne szédíts, láttam mindent hercegnői jelenetedből.

É- Fogalmam sincs miről beszélsz.

I- A Mobilod biztos tudja, te vadmacska. Hogy hívják?

É- Ádám, ha jól emlékszem. De csak pár szót váltottunk.

I- Kapcsi.hu?

É- Igen de már azt is unom. Lerázom a srácot és utána átmegyek máshová. Tiszta bolond mindenki, azt hiszik hogy ez egy piac. Menjenek a mamival vásárolni.

I- Én még elvagyok egy darabig. Gábor vesz nekem jövő héten egy X-et, tudod amelyiknek a az egész telefon a kijelző. Ez a legjobb Iphone. Ha tudsz valakit, a hetes eladó.

É- Megkérdezem apát, aztán este üzenek.

I- Mesélj a srácról....

É- Nincs mit, mondtam. Dumáltunk egy kicsit, aztán leléptem. Nem rossz, de a képen olyan nagy a feje. Ha jól láttam, van egy kis hasa is, edzőterem nuku. Ha ír, lekoptatom....

Éva- Szombaton költözöm!
Ildi- MIVAAAAN?
- Apuhoz! Azt mondta pakoljak össze, majd ő beszél anyuval.
- Elég hirtelen jött. Messze leszel.
- Két megálló, ne már�. Tamás úgy is mindig elhoz.
- Pont ő hív, dumcsizunk. pic.twitter.com/PZVzdtkGMG

— derecskeizoltan (@derecskeizoltan) 2018. január 3.

Éva a padlón. Az ágyán a könyvek és füzetek egy halomban, de a lány nem foglalkozik velük. Pedig holnap több dolgozatra kellene valami elfogadhatót, erre szokott figyelni, de most édesanyja reggeli kirohanása jobban foglalkoztatja. Az a rohadt tányér. Csak egy tányér, kit érdekel, hogy eltört? Délután hiába hívta az apját, nem vette fel. Amint lehet, oda kell költöznie, ő ezt már nem bírja, hogy itt mindenért le van cseszve. Hogy lehet így élni? Az imént viszont beszélt Ildivel, és végre ki tudta adni magából ami órák óta bentrekedt. Néhány perc sírás, a lelki támasz mindig jól jön. Éva kiment a fürdőszobába, és hosszú szőke haját kifésülte. A telefon pittyegésére abbahagyta, és újra elhelyezkedett a padlón. Valami Ádám üzent. Ja igen, egyszer már beszéltünk. Akkor is nagy a feje. Már csak ő kellett ide...

- Szia Évi!

- Hello!

- Milyen volt a napod?

- Mindig ugyanolyan. De most figyelj, lépnem kell, beszéljük holnap.

- Rendben, kb 8 után leszek. - Ok. Szia!

...akkor is nagy a feje.

Szerda

Emlékszel még valamire? - kérdezte a férfi a metrón a mellette álló feltűnően csinos hölgyet. Már megint ezt kezded? - kérdezett vissza a nő. Látszott, hogy enyhén ideges, és hogy zavarja a férfi társasága. Pedig tapintható volt, hogy közel álltak egymáshoz. A férfi úgy kezdte a nő ujjait morzsolgatni, mintha egy rózsafüzér volna. Arcán félelem tükröződött, és ezt Éva azonnal észrevette. Tudta, hogy a férfi és a nő egy pár. Mi egy pár vagyunk! - folytatta vallomását a férfi, miközben a metrón egyre többen figyelték az egyre kínosabb jelenetet. Én szeretlek, de te arra sem emlékszel, hogy mit ígértem neked az első találkozás alkalmával. -folytatta. Szeme minta halvány vöröses árnyalatba öltözött volna, de a nőt látszólag ez sem hatotta meg. Topogott, forgolódott, nyomasztotta a helyzet. Éva magában már annyira sajnálta a férfi szánalmasnak látszó próbálkozását, hogy legszívesebben beszólt volna valami frappánsat nekik, hiszen ilyen a stílusa, de most volt benne önuralom. Csak figyelt, ahogy a többiek. Tudta, hogy ebből szakítás lesz, nyilván rajta kívül még többen is. Egyedül a férfi nem vette a lapot. Közben ismét pittyegett Éva zsebében a telefon. Ádám. A srác kitartó, de Éva egyáltalán nem látott párhuzamot a jelenet és a fiú között, azonban még mindig fenntartással kezelte. A képeken nagy a feje, van egy kis pocak, és az öltözködése sem a stílusa.

Szia Évi! Cső! Milyen napod lesz?

Szar! 

Esetleg suli után egy kapucsinó? Lazítás?☕

Nem hiszem. Barátnőmmel talizom. Tudod éppen költözöm otthonról. Apánál fogok lakni.

Értem. Esetleg máskor? Holnap, hétvége?

Egész héten el leszek foglalva.

Értem. Szóval lerázol.

Dehogy. De anyámmal rémálom együtt lakni.

Az én édesanyám egy hónapja halt meg.

Úristeeeeeen!

Ne haragudj, nem akartalak megbántani!�

Semmi baj. Nem tudhattad.

Figyi. Beszélgessünk inkább a messengeren, jelölj be facen, itt, Csongor Éva, és meglátjuk mi lesz belőle.

Ok. Jól hangzik, majd írok.

10 évet dobsz ki az ablakon!- szólt a férfi a nő után, aki éppen leszállni készült. Értette. De pont nem érdekelte.

10 évig voltam boldogtalan? 

Csütörtök

Keserves a sírás a kapualj felől, hangja betelíti a környéket. Nem olyan visszafogott fajta, mint amikor egy rosszul megfogalmazott búcsúbóktól elcsuklik egy nő hangja, vagy például amikor a főnök méltatlanul becsmérli a jól elvégzett munkánk gyümölcsét, és könnycseppek cseperednek világképünk szegletében, mert amit hallani, többet sejtet mindezeknél. Egy idősebb hölgy egy fiatal lányt támogat ki Évától nem messze, a tőle eső második ház kapujából. Ildi volt az, akihez Éva éppen siet, persze késésben, mint mindig. Valaki megrémült, valaki összecsuklott, egy fiatal szív éppen beleremegett egy nem túl szímpatikus szakításba. Ildi ugyan halkabban, de továbbra is sírva meséli arcot törölgetve, hogyan dobta őt Tamás. Éva jó barátnő. Szinte bőrén érezi a barna, előre hosszabbodó hajú lány fájdalmas vallomását. Valahogy eszébe jut a reggeli metrós jelenet, de egy szót sem ejt róla. Inkább próbálja vigasztalni és pozitív gondolatokkal táplálni a már csak pityergő lányt, és a történet szakítás részénél pedig oly szorosan átöleli, mintha csak az édesanyja lenne. Eközben a telefonja üzenetet jelez. Közösségi média, üzenetek, Balog Ádám ismerősnek jelölte. Éva átnézte ki lehet az, és jó egy perc mire rájön – a nagyfejű. Visszajelöli, és valahogy késztetést érez rá, hogy írjon, hiszen Ildi is éppen a telefonjában matat.

Szia! Évi! Micsoda meglepetés.

Sokáig tartott, míg bejelöltél.

Ja, sorry, eddig suli.

Mizu?

Sok a tanulnivaló, tiszta gáz. Nálad?

Itt dráma van.

Mesélj!

Barátnőmet éppen most hagyta ott a pasija.

Az nem túl jó.

Hát nem.

Hétvége?

Tudod, költözés.

Ja, emlékszem. Milyen jó lenne most egy kapucsinó, mi?

ÁÁÁ, most Ildi fontosabb. Csak vicceltem.

Nem szeretem a vicceket.

Ok, bocsi.

Most lépek, szia.

Szia!

A két lány besétált a házba. A fájdalomnak, a zokogó pillanatoknak, egy száradó könnycsepp hagy nyomot az aszfalton, amit egy idős hölgy cipője visz a nagyvilágba

Vigaszt nyújtó lánnyal sose viccelj!

Péntek

Vasúti fékbetétek, primer feszültségek. Csupa olyan kifejezés, amik Ádám éjszakai alapgondolatait meghatározták. Az asztalánál görnyedt rajzok és jegyzetek felett, és hogy bírja szuflával a felkészülést, energiaitallal csillapította szervezetének alvásigényét. Éjjel kettő lehetett, mire le tudott feküdni, s mint ilyenkor mindig, próbálta gondolatait valami más felé terelni. Évi! Ki más lehetne a legjobb gondolatvezérlő, mint egy csinos lány, akivel ugyan még sosem találkozott, de valami megfoghatatlan dolog mégis ehhez a lányhoz irányította. Most is rá gondol, és ha nem lenne tele a busz amivel közlekedik, azonnal ráírna a messengeren. Pedig Ádám pontosan tudja, hogy jó stratégia kell ahhoz, hogy egy lánnyal eljussanak a randiig. Nem szabad kapkodni, felesleges mondatokat és témákat mellőzni kell, és ami még a legfontosabb: kitartás! Ha csak ennyi lenne...De tegnap valami történt. Apró porszem, vagyis már egy kisebb kődarab került az eddig jól felépített gépezetbe. Ádám a helyzethez illő mondatok kavalkádjában kutakodik, hogy mit kellene most írnia. A reggeli órákban, még általában mindenki tompa és nyomott. Kicsit későbbre kellene halasztani. De nem. Most kell egy frappánsat, aztán lehet később hosszabban beszélgetni. Míg Ádám ezen gondolkodik, Éva beteget jelent az iskolában. Csinált már ilyet néhányszor, nem érzi jól magát, hányás, ezek a leghatásosabbak. Össze kell raknia a cuccait. A szekrényéből kezdi kipakolni a nadrágokat, majd jöhet a többi ruha, van belőle több száz is. Rápillant a telefonra, Ildi reakcióját várja az esti fejleményekről, de még semmi. Miután kortyol egyet a reggeli kakaójából, a telefon mégis csipogni kezd.

Szia Évi!

Szia! Fura egy helyzet volt a tegnapi.

Mire gondolsz?

Talán lehet, hogy igazad van.

Nem értem miről beszélsz, de fogjuk rövidre.

Zavarlak?

Éppen a cuccaimat pakolom, ma nincs suli.

Szóval a találkozás. Legyen egyfajta formabontó.

Micsoda szavak....Nagyon menő!

Arra gondoltam, hogy az első ne randi legyen.

Ezt hogy érted?

Írd meg, hétfőn mikor van az első órád.

Minek az neked? Utálok mindent, ami sablonos. Ha te is, írd meg mikor kezdődik.

….....

08.30

Köszi

ok, de most lépek, majd beszélünk.

Én is megyek a fősuliba. Szia!

Csá!

A siker Ádám fáradt zsigereiben úgy ragyogott, mint a csillag a felhővel teli horizonton, amely kiskaput talált magának, hogy megtekintse kicsinyke világunkat.

1500 randiból 1490 mindig pizzázóban végződik. Ádám és Éva viszont gyümölcspárti.

Szombat

Sokszor fordul elő, hogy József mindenféle ok nélkül megszédül. Vérnyomás, vagy valami hasonló, biztos jön a front – gondolta. Most is megingott a föld körülötte, de mivel sokáig nem tartott, jelentősége a nullával egyenlő. A telefon sokkal fontosabb, ami egyensúlyozva pihen a sportkocsi háztetőjén. József kikeresi kislánya telefonszámát, és nyel egy hatalmasat. Tisztában van tettének következményével, de nem tekinti a dolgot jelentősnek. Szerinte ennél vannak fontosabb dolgok a világban, miként az üzleti életben boldogul, ahogy felépítette a cégét, a magánéleti dolgait is úgy intézi.

Szia kislányom – szól bele József a telefonba.

Szia apa! Mikor jössz értem? - kérdezi Éva tőle szokatlan lelkesedéssel.

Arról van szó, hogy hívtak a csarnok ügyben, ma délután kell aláírni a szerződést, előtte pedig beszélnem kell az ügyvéddel...

Apa, mit akarsz ezzel mondani?

Judittal átbeszéltük a dolgot, és szerinte, meg persze szerintem is várni kellene ezzel a költözéssel. Tudod...

Most teljesen hülyének néztek? - ordít a telefonba Éva azonnal. - Szombat délután, miután összepakoltam és téged várlak órák óta, közlöd, hogy nem jössz?

Nem kislányom, én a tényeket közlöm.

És mik a tények apa? Hogy megint fontosabb a munkád és Jutka véleménye a lányodnál?

Anyád remegve hívott az előbb...

Na persze, ő mindig nagy színésznő volt...

Ne beszélj így róla, ő az édesanyád.- vált komolyabb hangvételre József.

Neked fogalmad sincs, hogy viselkedik velem. - fakad sírva Éva.

Próbáljatok meg kiegyezni, ez lenne a te érdeked drágám.

Hidd el, én többször próbáltam. Egy rohadt tányéréért is leordítja a fejemet. - zokog egyre jobban a lány.

Figyelj Évi, most le kell tennem. Este átmegyek hozzátok, és átbeszéljük. Viszek neked valami finomat.

Ahogy mindig apa, látom továbbra is így intézed a dolgaidat...

...én másként fogok bánni a gyerekemmel!