Vasárnap
A vasárnapi egész napos alvás lélektana a mélyreható kilátástalanság, hogy rossz ma, és rossz lesz holnap is, ez egy állandósuló körforgás, és úgy szar az élet, ahogy van. Valahogy így nézett ki Éva rózsaszín keretes világképe. A nap legnagyobb részében az üzenetekre sem válaszolt, a telefonját szinte kézbe se vette. Egyedül Ildi volt a kivétel, aki(merő sajnálatból) persze, hajlandó volt kibékülni Gáborral, miután a srác a hirtelen haragból lekevert pofon után egy méregdrága ajándékkal engesztelte ki, és ki tudja hányadszorra, a lányba a szokásos hamis illúziót elültetve, újabb ígéretet tett: ez volt az utolsó baklövése. Évában egy fura dolog ütötte fel a fejét. Tehát a pasik vagy erőszakkal, vagy nyálas baromsággal akarják a nőket meghódítani, és persze ott van az apja-féle típus, akit semmi sem érdekel, de olyan hatalmas vonzerővel rendelkezik, szinte senki sem tud neki ellenállni. Nos, ez volna a felhozatal? - csak ezt tudta kihámozni a két órás beszélgetésből. Azért még este utoljára felnyitotta a laptopját, és a Facebookon átnézte Ádám képeit, maga se tudja milyen indíttatásból. Voltak köztük bulizós, és spontán készült szelfik. A családi albumban igazán megható volt, ahogy a dédmama 90. születésnapját ünnepelte mindenki. Az egész album egy szép család benyomását keltette. Aztán volt néhány gyertyás kép, ezeknél Éva egy kicsit elérzékenyült. Nehéz lehet a srácnak. Aztán jöttek balatoni képek. Ezeknél Éva próbált olyan képet keresni, ahol jól látszik a Ádám testalkata, és mivel talált, magában megjegyezte: - Hát ez se sportol túl sokat. De a helyzet nem volt katasztrófális.
Szia! - jött egy messenger üzenet a semmiből.
Szia! Pont a képeidet nézem. - válaszolt Éva.
Na, ez szuper. És tetszenek?
A dédmama nagyon ari.
Igen. És még tele van energiával. Hogy áll a költözés?
Ezt most ne...
Ok. Akkor csak úgy kérdezem. hogy telik a vasárnap?
Apám nem jött.
Sajnálom!
Sokat érek vele.
Oka is van?
Anyám. Ki más?
Megkérdezhetem, hogy mi az?
Légyszi, most ne. Anyám egy manipulátor, legyen elég ennyi.
Ok. Szóval nem láttad az Oroszlánkirályt.
Jaaaaj! Az a kedvencem. Vagy százszor láttam, de tegnap megint adták.
Ja, öcsém odatapadt a képernyőre.
Mert annyira cuki.
Annak idején én is szerettem. Jó most is belenéztem, de öcsém jobban vágja.
Az Oroszlánkirály kötelező!
Meg a többi. Most megy a mozikban egy új disney film.
Igen, láttam az előzetesét, szeretném majd megnézni.
Látom, szeretsz bulizni.
Ki nem szeret?
Én is a képeidet sasolom.
Te sem vagy egy otthon ülős, ahogy láttam.
Tudod mi a fura? Hogy egy helyre járunk bulizni, de még sosem futottunk össze.
Biztos, mert a sors így akarja.
Szóval felejtsem el, hogy találkozunk?
Nem tudom, ezt már megbeszéltük.
Ok, csak kérdeztem.
Most lelépek, jó?
Ok.
Szia!
A hiba az a fajta cselekvés, amire könnyű rászokni, és utána könnyű másokat hibáztatni. Hát Ádám ennek pont az ellentéte. Tudta jól, hogy nem szabad felhozni újra és újra, hiszen hétfőn végre láthatja. De így a dolog egészen másként alakulhat.
Az első hét korábbi eseményeit ide kattintva éred el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.