7. hét, Csütörtök
Ildi�Mi az, miért nem írsz nekem??�
— derecskeizoltan (@derecskeizoltan) 2018. február 15.
Éva�több hete nem jelentkezett!
I�kicsoda?
É�Ádám, tudod a srác aki kávét hozott nekem.
I�mit foglalkozol vele? tiszta ciki a gyerek.
É�hát nem tudom...írok még csak kijött a tanár. #egyparvagyunk https://t.co/E86uEPeFEC
Ugye téged is zavar ez a zaj, odakintről? – zsörtölődött sötét vastag bajusza alól egy középkorú férfi, majd felállt az asztalától, és kinyitotta a tágas szoba duplaszárnyú ajtaját. Higgadt szavakkal, de személyiségéből áradó szigorral utasította rendre a folyosón hangoskodó fiatalokat, és ugyanazzal a tekintettel fordult ismét az asztal végénél dolgozó kolléganőjéhez. Felettébb felháborító, ahogy ezek odakint viselkednek…-folytatta volna amibe belekezdett, de inkább elharapta mondatának legvégét. Jobbnak látta így, magában legalább úgy fogalmazhat, amit később nem kell megbánnia. Délutánra már csak ketten voltak a tanáriban. Zsófit, az iroda kettesszámú tanárát persze egy cseppet sem izgatta a folyosón zajló hangoskodás, még azzal sem foglalkozott, ahogy Róbert szokásához mérten értékelte.
Gondolhattam volna, hogy őt semmi sem zavarja. Mint egy gép, az ócska otthoni kotyogósom is több hangot ad ki reggelente, mint ez a bamba nő itt mellettem.
Ugyan Róbert elmélkedve lekezelte Zsófi túlzóan modern, a diákokkal szemben tanúsított engedékeny felfogását, de odabent a szívében mindent megtett volna azért, hogy megfoghassa a kezét vagy legalább az arcához érhessen egy pillanatra, mely számára oly hamvas és légies volt, mint egy virágszirom a tavaszi mezőszélen.
A szobát eluralta a csend és nyugalom. Róbert sem gondolt tovább az imént zajló eseményre, és Zsófi is tovább merült a felgyülemlett dolgozatok javításába. Ám Róbert egy idő után képtelen volt elvonatkoztatni gondolatait a nőhöz vonzódó másodmagától. Hiszen minden porcikája tiltakozott ellene, hogy mégiscsak egy elvált asszonyról van szó, aki helytelenül viselkedik a diákokkal, és különben is, ő már elmúlt negyven, Zsófia viszont harmincas évei elején járhat, de valami mégsem hagyta lehiggadni. Ez a nő csak bajt hoz a fejére, minden bizonnyal egyedül önmagával, és a diákok vérlázítóan közönséges problémáival foglalkozik, miért is vetne csak egy pillantást is egy őszeshajú negyvenes férfira, aki már feszült eleget a nők miatt életében, nincs szüksége újabb jelentéktelen dologgal foglalkozni. Róbertet szinte fojtogatta ez a kettőség megléte, hogy ugyan jobb a nőktől tisztes távolságot tartania, ugyanakkor olyan szinten vonzódott Zsófihoz, hogy percenként megvetette szexuális tartalmú képzelgéseit.
Valamit akkor is tennie kell, mert ez az érzés belülről szinte szét hasította. Próbált eleinte szemkontaktust keresni vele, de a nő fel sem nézett a papírlapok javításából. Próbálkozott köhécseléssel, mintha a torkát köszörülné, hátha azzal felkelti a bamba nő figyelmét, de erre sem érkezett reakció. Róbert egy idő után tanácstalanná vált, és mivel egyre jobban torpedózta elméjét a lehetséges opciókkal, már fel sem tűnt neki, hogy a folyosóról beszűrődő diaákricsaj egyre inkább hasonlított egy züllött kocsmai délutánra. Amikor már végképp elvesztette uralmát a konzervatív gondolkodású önmagától, abban a pillanatban Zsófi váratlanul felpattant a helyéről, és felajzott vadként vágta ki az iroda ajtaját:
- Ha nem fogjátok befejezni ezt az ordenáré ordibálást, az összes dolgozatot egyesre értékelem, és holnap írhatjátok újra az egészet.
Szinte tapintani lehetett a döbbenetet. Miután a diákok lemerevedtek a tanárnő szokatlanul szigorú viselkedésétől, szépen csendben felsorakoztak a fal mellé, és csak a kockás mintázatú padlót bámulták, Zsófira egyikük sem mert felpillantani. Erről van szó! – mérte fel a helyzetet a nő, majd ismét visszaült az asztalához, és a táskájából kivett egy dobozt, tele cigarettával. Róbert eközben úgy nézte az előtte zajló jelenetsort, mint egy kamaszfiú az első playboylapját, még egy halvány mosoly is elhagyta a látványtól letisztult ábrázatát, közbe szólni viszont nem mert. Ehelyett kezdett jobb viszonyba kerülni a hozzá tartozó érzékeny személyiségével, és egyszerre vált számára világossá, ez a nő kell neki, bármi áron is, de Zsófiát meg kell szereznie.
Éva� szia!
— derecskeizoltan (@derecskeizoltan) 2018. február 15.
Ádám� szia!
�hogy vagy?
�komolyan érdekel❓
�ne hari, pár hete rohadt gázul viselkedtem veled�
�nem gond, én voltam balfasz
�dehogy.tök jó fej voltál, de nem vagyok még kész.
�mire nem?
�találkozni fiúkkal. Tudom, nem érted. egyszer megírom.#egypárvagyunk
Á�Akkor ne keresselek?
— derecskeizoltan (@derecskeizoltan) 2018. február 15.
É�Nem erről van szó�hoztál kávét, jófejség�
�Neked hoznék mást is, tudod�
�Tudom, de most ez a költözés. Na meg anyám!
�Én tudok várni. mi van anyáddal?
�Apám lelépett, azóta tiszta gáz.
�És hova költözöl?
�Apámhoz. Miután kikészítettem anyát!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.